Ars Poetica
Kategóriakisokos
Világjáró
Mókasarok
Egészségedre!
Művészetek
Világképek
Én írtam!
Kapcsolatok
Olvasd el!
Bendőboldogítók
Eszembejutások
Idézetek
Figyelemre méltó
Tudományfalatkák
Linkveteményes
A te cikked
Üzenet


Kövess minket a Facebookon!
Sign up to sleepertree.com and Adopt a tree!
Nyitóoldal » Én írtam! » Láthatatlan kertek (a szeretet kertjei)

Láthatatlan kertek (a szeretet kertjei)

Rmdd, 2012. május 10. csütörtök

Kicsit borongós az idő, de fantasztikusan friss, "finomságos" légáramlatok cirógatják arcomat. A napocska sugarait felhők takarják, de a felhők is csodaszépek... Néztétek, mikor az égbolton suhannak…? Mintha bárányokat legeltetnének az égi széllovasok...? Meseszép, s leírhatatlan, mint az eső, a föld illata. Hálát kellene mondani mindenért, az eső, a Föld illatáért is, hiszen megadatott érezni, megélni e pillanatok varázsát. Az esőcseppeket látni is fantasztikus érzés, hát még hallani, amint egy "láthatatlan" hangszeren játszó kéz varázslatos dallamot varázsol érzékeink gyönyörűségére!
Nem szabad mindenért dühösnek lenni. Az érzések gyakran messze csalnak a tiszta úttól, s ha már ott járunk, nem könnyű ismét megtalálni…

Nem jött több válasz, legalább is nem egy láthatatlan időintervallumon belül, de helyette érkezett szavakba torkollott negatív érzésekkel párosult valamiféle hiányérzet, amit a "nem kellesz többé" gondolata még elviselhetetlenebbé tett. A kellemetlen rossz gondolatok nehéz csukott, bombabiztos vasajtajukon kívülre zárták a megértést, az együttérzést, a szeretetet, a felebaráti szeretetet is, s nem különben a szánalmat, az emberséget, a barátságot. Hiába toporogtok, kopogtak, zörgettek, fohászkodtak, kértek, könyörögtek, meghallgatásra nem találtak.
Azonban odabenn tanácskozásra gyülekeztek, mi legyen a büntetés...? Némelyikük fel, s alá járkált, úgy gondolta valami még hiányzik, de sehogy sem tudott rájönni, hogy mi az, aztán támadt egy briliáns ötlete. Rögvest a többiekhez sietett, s megosztotta velük mit gondol...

A barátságnak nem kell látás, mert hasonlóképpen a szeretethez a szívével lát, de azért "barátaim" legyünk óvatosak, lessük meg..., tudjuk, melyik úton szokott kelni-járni... Hátha fülön csípjük valami törpösségen... - kacsintott a többiekre...

Nem sokat teketóriáztak, rögvest elindultak, azonban a teremből kifelé jövet még félúton sem jártak, mikor egyikük hirtelen megtorpant.
- Hé, álljatok meg! A főbejáraton nem mehetünk, mert egyenesen beléjük futunk. A titkos hátsó útra kell kimennünk, bár kerülőút, de megéri. Így is tettek. A kerülővel számottevő időt nem spóroltak, a kíváncsiság azonban egyre türelmetlenebbé tette őket, ezért gyorsítottak lépteiken.

- Lassítsatok, figyelmeztetett az Önzés.
- Látjátok...? Ott, kicsit jobbra, mielőtt az út kétfelé kanyarodik, a csipkebokrok között, ott a bejárat... csak csendesen...

Óvatos lépteik alatt időnként furcsa, roppanó hangot adott a kavicsos út. Megérkeztek. Egy röpke pillanat alatt rácsodálkoztak a kertkapun túli "világra", s megmagyarázhatatlan érzések igyekeztek utat vágni szívük járhatatlanná lett útjain...

- Nem furcsa, hogy mindig változik, sosem egyforma, pedig most sincs itt senki..., én nem látok egyetlen egy lelket sem. Nézzétek amott a tavat, béke, szeretet és fény veszi körül...

- Ne foglalkozz ilyen marhaságokkal, nem ezért jöttünk! Inkább próbáljunk meg valahogy bejutni! Mi a csudának van itt ez a fránya kapu, csak útban van!

- Hihi, drága barátom talán azért, hogy ne tegyék azt, amit most én forgatok a fejemben, uh, de szívesen "kertészkednek" egy keveset - motyogja önelégült vigyorral a képén az "egyik".

- Hoztál valamilyen feszítőszerszámot...? - Én balga elfeledkeztem róla.

- Ééén? - Nem te mondtad, hogy gondoskodsz róla?

Hagyjátok abba, inkább azon törjük a fejünket, hogyan juthatunk észrevétlenül be! Figyeljetek cimborák! Hamissággal itt semmire sem megyünk, el kell hitetnünk szándékaink őszinteségét, akkor majd magától megnyílik a kapu.

- Mitől vagy ennyire biztos benne? Már próbáltad?
- Igen, már próbáltam, és be is jutottam. Most sem lesz másképpen, majd meglátjátok.
- Jó, akkor hogyan tovább...? Biztos, hogy minden rendben lesz? Nem rejt veszélyeket? - Jut eszembe valahol olvastam, hogy "Minden csalási szándékunk hamisságot jelent."
- Mi van drága tévelygő barátom? Meginogtál...? Ha így van, vissza is mehetsz oda, ahonnan jöttél, gyáva alakra nincs szükségünk!
- Jól van na, csak mondtam...

- Figyeljetek, a terv a következő: ajtónállót nem látok, pedig úgy érzem itt van, és figyel bennünket, amennyire lehet, legyünk óvatosak! Ja, és majd elfelejtettem, erőltess arra a bamba pofázmányodra mosolyt, és véletlenül se grimaszt, mert, ha nem tudnád a mosoly kifelé őszinteséget mutat!

Miután tervüket célravezetőnek gondolták, az út porával bepiszkították, és megszaggatták ruháikat, ily módon elesett szenvedők jelmezében kopogtattak a kertkapun.
A kopottas kertkapu alig hallható nyikordulással lassan feltárult, bebocsátva az irgalomra, pihenésre, szerető gondoskodásra rászoruló megfáradt vándorokat...
Az önzés hirtelen oldalba bökte a könyörtelenséget.

- Mi van, elment az eszed? Mit bökdösöl?

Hallgass már, és kicsit csendesebben, ha kérhetem. Nézz a hátad mögé. Amikor utoljára itt jártam a hegyi kékcsillagoknak még hírmondója sem volt, most meg ott pöffeszkednek. Biztosra veszem, hogy itt járt... Nézd! Amott a Kőris-fa mögött frissen ültetett vadrózsabokrot..., legutóbb még ez sem volt.

- Na és akkor mi van...? Nem mindegy neked, hogy egy gazt ültetett, vagy százat? Egy kapavágást csinált, vagy ötvenet? Na, erről beszélek! Akár tetszik, akár nem, el kel ismerni, hogy a gazait gondoznia kell, mert különben búcsút mondhat nekik. Nem így gondoljátok?
- Azt hiszem eleget láttunk, ideje visszaindulni!

Sompolyogva tették meg a visszafelé vezető utat, de a közöny, bár láthatóan üres kézzel érkeztek, mégis valami maradandót akart hátrahagyni...

- Mit gondoltok, nem kellene egy kis ajándékkal meglepni...? Majd határozott léptekkel indult egy apró borostyánbokor felé. Boldogságtól reszkető lélekkel invitálta a többieket, hogy kövessék...

Az idő múlása is megtorpant egy "pillanatra", mert végig kellett néznie a borostyán haláltusáját... Segély kiáltása az égben is hallatszott, csak a lincselőkhöz nem jutott el. A gyermekláncfű riadtan húzta össze magát, olyan kicsinek akart látszani, amilyennek csak lehet.

Hamvas Béla afelől is gondolkodott, milyen indíttatásból szakítják le az emberek a virágokat, és díszítik fel otthonaikat, vagy magukat a haldokoló virágokkal. "Akkor persze még sejtelmem sem volt a lélektanról, csak azt értettem, hogy a virágot a lélek szedi. Miért?" ...

Visszaérkezvén törvényszéket ültek, s rezzenéstelen arckifejezéssel kimondták az ítéletet. A vádlott nem volt jelen.

"A rossz ember, az erős ember senkire sem haragszik, mert vastag páncél védi a szívét, és akinek leginkább ártani akar, arra sem haragszik, mivel a harag drága erőpazarlás. Ezért tartózkodjunk a haragvástól, és ha megdobnak kővel, dobjuk vissza a követ mosolyogva és orcánk elváltoztatása nélkül, de hétszeres erővel, ha tudjuk. Ha pedig nem tudjuk, bele kell nyugodnunk abba, hogy izmaink még gyakorlásra szorulnak." (Csáth Géza)

  Üzenet a cikk írójának
  Nyomtatóbarát verzió
  Küldje el ezt a cikket ismerősének!


© 2007 ahogyerzed.hu
Design, programozás: www.kasso.hu
Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork,
karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2016 Delta Broker Internet Kft.



Aktuális (video):
Ahogyérzed.hu az m2 Kultúrház című műsorában.
(DivX codec)
Legfrissebb írások:
El Camino de Santiago
2013-as év, a Voice, a húsevés&a történelem titkos összefüggése
Reinkarnációs szerződés
Napfényes Fesztivál
Láthatatlan kertek (a szeretet kertjei)
10 milliószoros napok 2012-ben
2012 - a döntés éve
A Boldogság mint az élet nagy kérdése
Karácsonyi készülődés önismereti térrendezéssel
SZERESS
2012 - Müller Péter gondolatai a változásokról
Sok kicsi harmadjára is
Where the hell is Matt Budapesten!
Elmeszülemények a boldogságról
Semmi sem olyan jó és semmi sem olyan rossz, mint...
Az igazi kincs
Lehet, érdemes és jó egészségesen élni!
Örökre, egyet szeretni?
Gondolatok a párkapcsolatról
Nincs visszaút
Linkek:
Ahogy Érzed... 396 nap alatt a Föld Körül
360 fok bringa
Ahol a malac nem túr
Áron világ körül vitorlázik
AnyagiFüggetlen.com
JÉ! India
Mindjárt ott vagyunk!
A másfél éves nyár
Zizi kalandjai
Panamainfo.hu
Roland szabadlábon
Optimista Klub
Juci útja
Suutari Központ
Könyvtáros Testvér jótanácsai
Szponzorok:
F1hírek.hu